Dorian A. Blackwood: Utolsó könnycsepp

Vele láttalak – és belém halt valami egészen,
ahogy én a kék szemedbe belenéztem.
Szívem elhitte, s magam is beleéltem,
de jött a szakadék – és én beléléptem.

Zuhanok – már senki sem fogja kezem,
olyan lettél hirtelen, mint egy vadidegen.
Rá sem ismerek már önmagamra,
de te sem figyelsz többé az én szavamra.

Sosem kérek több időt tőled,
s nem feledem el nélküled a jövőmet.
Ne is fáradj – már nem érdekelsz,
összetört szívemért immár te felelsz