Varga Márton: ——–

A harmincas években jár a halál.
Mindenkit elvisz, kit ebben talál.
Elment a tízes, elment a húszas év,
Csak David Attenborough van velünk még.

Felkészül a negyven, majd eljön az ötven:
Anyámat temethetem majd el közben.
(Apám már rég halott, habár még él,
Fideszes maradt, és a kérdésektől fél.)

Szvjatlana negyvennyolc, hetvenhét éves,
Csernobil sem tudta visszavetni ezt.
Túl van már a koron, az most ötvennél jár,
Az azutániaknál még korai a halál.

Lehet, hogy kissé felgyorsult a jelen,
Így bár lassabban, de fixen jön mögöttem.
Felkészül. Lassulhat, de soha meg nem áll,
Míg egyszer engem is a tizedben talál.