Tyukody Ruben: hógolyó

hógolyózunk
de csak te dobálsz engem
megfagyok – te nevetsz
azt hiszed kiolvasztom magam
belső hőmérő lettél
kár hogy a fagyhalálnál
kiakad a mérőd
meg én is – nem látod
azt mondtad aki veled kezd
úgyis veszíteni fog
nem érdemes – mégis próbálom
és én is hógolyó vagyok
hóember leszek
az orrom meg cimesz
hogy megint kinevess
milyen kár hogy nem harapsz
csak a szád nagy meg a szemed
mert azokat sem adtad rám
csak az inggombjaidat
amit akkor vettél fel
mikor először játszottunk
angyali voltál
sohasem gondoltam volna
hogy valaha a hógolyód leszek
meg aztán a hóembered
akinek se keze-se lába
de legalább aranyos
csak épp neked marad üres
eldobálod
azt hiszed kiolvasztom magam
azt hiszed nélküled is megy
mert mellettem forróbb a levegő
melletted meg elfogy
nem olvadunk – lebegünk
hógolyózunk – a fellegekben