Szabó Stegbauer Levente: Vége

Vége
Várom, hogy leégjen a mécses
Felette; narancs aroma fortyog
Egy kevés vízben

A barátok
A vonal másik felén a térben
Nem szólok egyikhez sem
Nem sokat érne

Szép volt minden
Nehéz-könnyű
Könnyű-nehéz csendek
Váltották egymást
Csak a pincéből morajlott
A kazán, este

A Hold növőben és a múlt év
Műanyag dobozokba téve
Átírtam valamit az elmémben
Ezek az utolsó napjai az évnek
Nehéz-könnyű
Könnyű-nehéz
Egy dobozba zárva és féltve

Egy út
Egy teljesen mindegy milyen helyen
Egy teljesen mindegy milyen évben
Generációk, korok összefutnak
A helyzetcsere reményében

Ez az enyém
Egy folyosón akadtam rá
Négy vagy öt éve
Valaki otthagyta a földön
Én meg elgondolkodtam rajta
Nem fogsz csalódni benne
Egy félig lerágott alma

Látni Trianont
A lég szennyezést
A drága benzint
A fiúdat
A nődet
A kertben a vetést
A szotyolát
A Kossut díjat
A menekültet

A keresztet, amit hordanak
Mint téveszmét, akik látják
Schillert, akár a mélabút
Az elsütögetett Rámát

Vége
A múlttal megvagyok
Talán egy megrágott alma csutka csak
Nem eszed meg, eldobod
A magok meg kipotyog