Baginé T. Szilvia: Téltemető

Hajnali zimankó föld alá temette,
Ágas fák bokrait főn széllel metszette.
Bársonyköpenyt fércel a fátyolos
ködhomály,
Sír-víz festett télihunyor, seszínű fakó
táj.

Bíborpirkadat télkottát szolmizál,
Csonkított gyepfűszál tétován hezitál.
Napfelkeltét hív a mező
páraillata,
Életet lehel nesztelen, fakasztó
rügybarka.

Dércseppek cifrázzák hűs avar szőnyegét,
Napfürdő szikkasztja zsenge föld szívkérgét.
Csapongva megszeppen a nyárfaszösz
liget,
Méltón várat magára, tavaszmintás
kikelet.