Bertók István: Kacsalábon

Kacsalábon forgó kastély helyett
Csupán lúdtalpak jutottak nekem
De azért sem állok már meg soha,
Csak akkor, ha megérkeztem oda…

Utam során majd sokan lenéznek
Jaj de magas mind a sok szeméthegy!
A csúcsokról, ott fent kapirgálva
A sok szélkakas vajon mit láthat?

Forró a kása, s csak körbe járja,
Kinek azt kerülgetni szokása
A macska nem arról híres éppen’,
Hogy ismerné a kutyahűséget

Akinek máma még támaszt nyújtasz,
Holnap már a nevedet se tudja
Mindehhez persze vágjak jópofát…
Hát előbb vágom magam jól pofán!

Király vagyok, északfény, agavé,
Isten, legalábbis a magamé
Nem leszek én már se úr, se szolga
Egy számít csakis: a magam dolga

Jönnek hullámvölgyek s hullámhegyek,
De cidriztem már éppen eleget!
Azért sem állok én már meg soha,
Csak akkor, ha megérkeztem oda…