Filotás Karina: Testrajz

Az ember lánya
kikötővíz.
Elmerül benne a toronyfény.
A dagály mindig visszatalál hozzá.
Ha késik, megsiratja.
A szavakat betűkre tördelve
norvég folyóknak ad nevet.
Hajából hálót sző,
befogni minden eltévedőt.

Az ember lánya
nyakkendőcsomók szelidítője.
Sokszorosan nehezebb
bánatokat hord a vállán.
Fogak alatt örlődik
szépnek mondott fájdalommá.
Csuklójára száradt nyálában
feltorlódott mondatok.
Reggel koldus,
este hentes.

Az ember lánya
piros szoknyában jár.
Háta széles.
Vászon.
Ráncos kezeket ösztönöz.
Lába mások hidegére takaró.
Szájába kirohadt mondatokat
ültetnek álkertészek:
majd ők jól, majd ők kímélőn.
Fajtájának megfelelően.
Áprilisban mégis túllocsolják,
máskor párkányokon bortól ázik el.
Bólogatva hallgatja
őszinte anyák
hazug fiait.