Karnauf Anna: VERSEK DOLGOKRÓL

régen mindenről írtam egy verset
ha kellett, ha nem
és mindig a legrosszabbkor

például
földrajz órán, amikor
figyelnem kellett volna
nem azért, mert azt úgy kell,
hanem mert most nem tudom,
mi Nigéria fővárosa

akkoriban
tényleg
mindenről, de
mindenről
írtam

az alufóliáról,
amit már nem lehet lecsavarni
mert valaki örökre szétcseszte,
az első közös hétvégénkről,
a furcsaszagú tusfürdőről
és a jó illatúról,
amit már nem árulnak,

Apuról, a kertben
szemöldökök és szempillák nélkül,
éretlen avokádókról,
ilyen-olyan fiúkról,
1
(már megnéztem, Abuja)
kék és zöld öngyújtókról
amik félig kifogytak,

kapucsínókról és fekete kávékról,
amik az ötödik kerületben főttek le
(mert mániákusan szerettem
az ötödik kerületet,
of course),

camambertes kiflikről és titkos feladataimról,
amikről senki sem tudott

mindenkiről írtam egy verset
akit láttam,
aki valamilyen
érzést keltett bennem
és ezenkívül
még magamról is írtam
így tehát összességében
mindenről és
mindenkiről
állandóan
írtam

nem tudtam betelni a világgal