Markovics Hanna: Szállj

Szállj hát,
Ha szállni nem fáj.
Érezd a kínt,
A tűzt mi benned ég.
S többé ne feledjen,
A sors mi eddig vert,
Fojtogatott, vonszolgatott,
Utadon porfelhő kavargott.
De te kiálltál,
A magasba szálltál.
Egyszer csak lezuhantálÉs ott várt a förtelmes halál.
Szárnyad levágták,
Vért hánytál,
Ütöttek, vágtak,
Elsorvadtál.
Többé nem volt holnap mi jő,
Ha elmúl a rossz idő.
Száraz szájjal, szemmel
Kívántál egy jobb lelket,
Mi nem szenved így tán,
Ha porba hull az igazság.
Vergődj csak,
Megérdemled.
Holnap és mindörökké.
Gyáva féreg voltál, lettél,
Undorodom tőled.
Hogy feletted,
Ki voltál egykoron? te hitvány,
Kiért felállni rég kár.
Mozdulj!
Menj már!
Rád nézni is fáj…
Szállj szárnyak nélkül,
Mert szállni fáj.
Érezd a kínt,
Mi velőig ég.
Szállj hát! te korcs madár