Molvay Péter: Még egy kis kitartás!

Örkény parafrázis. (Nézzünk bizakodva a jövőbe!)
Talán már nem is kell száz, vagy száztizenöt év, mikor egy szép nyári napon, soron
kívül megkondítják az ország összes harangjait. A legtöbben nem fordítanak rá
figyelmet, csak néhány régóta reménykedő mosolyodik el szélesen és néhány
aggastyánnak lábad könnybe a szeme. Ez az a pillanat, az a régen várt perc, amikor
a nemzetünket sújtó, ezeréves pechszériának vége szakad, és egy egypercesből
tanulmányok százai sarjadnak. De csuda jó lesz akkor magyarnak lenni! Mivel
érzékeltethetném jobban, minthogy világszerte veszik fel államok a magyar,
Magyarország nevet. Nem kérem, említett helyeken továbbra sem fog számottevő
magyarság élni, pusztán kabalából választják az új nevet. Bizony. Az egész világ a
csodálónkká lesz! Ahogy a leendő tanulmányok is taglalják: „Elég talán annyit
mondani, hogy a „magyar” szó – potom száztizenöt év alatt igévé változik, mely
addigra minden élő nyelvbe felszívódik, méghozzá kellemes jelentéstartalommal.
„Magyarni” franciául annyit tesz majd: magamat jól leszopni. Spanyolul: utcán pénzt
találni, érte lehajolni, katalán nyelvjárásban: „Könnyedén hajolgatok mióta kínzó
derékzsábámból kigyógyultam.” És ha valaki Londonban így szól: I am going
magyarni (vagyis szó szerint: megyek magyarni), ez azt jelenti: „Ahhoz az isteni
nőhöz, akit ott látsz, most odamegyek, megszólítom, belekarolok, hazaviszem és…
(itt egy csúnya szó következik.) Más példa: „Én magyarok, te magyarsz, ő magyarik.”
(mert ikes lesz az ige) hét civilizált nyelven (norvégül, görögül, bolgárul, baszk
nyelven stb.) azt jelenti majd: „Ropogós kacsasültet eszem (eszel, eszik) idei
uborkasalátával, miközben Yehudi Menuhin a „Csak egy kislány”-t húzza a fülembe.”
Meg kell említenünk még a jelzőként való elterjedést. A „magyaros” megjelölés
minden magára valamit is adó nyelvterületen a „harmonikus”, „nemes” kifejezések
fokozásaként használatos. Ám nem csak a köznyelv változik majd ekként. A
tudomány, a szellem és a lélek útjai sem nélkülözhetik tovább a fejlődést! A „mag”,
„magy” gyökök mindenhol eredeti értelmükben használatosak, mint boldog, régóta
várt, kezdet ill. értelmet nyerés. A „magyaráz” kifejezés, amit kiváltkép a tudományok
nem nélkülözhetnek, természetesen magyarul használandó. Még itt sincs vége! Ha
valakire azt mondják meg „magyarodott”, az kétséget kizáróan átszellemült,
szeretetteli, lényegében szentéletű személy. A világ legnagyobbjait is a „nagy
magyar”, vagy „igaz magyar” szóösszetételekkel éltetik. Azért meg kell említenünk a
paletta ellenkező oldalán álló, szomorú, bús helyzetekre alkalmazott „magyartalan”
megjelölést is.
Minden bizonnyal így lesz. Miközben pedig így magyarodik az egész világ, néhány
régi kifejezés értelmetlenné válik, a múlt homályába vész, majd teljesen elenyészik.
A jelölt írással teljes összhangban, ám azt a szükség okán kiegészítve kijelenthetjük,
a legnagyobb és a legkisebb dolgokban is mélyreható változások várhatóak. Az
„igazságtalanság”, a „nyomor”, „elnyomás” és „háború” szavak, eredeti értelmüket
vesztve, mint fagylalt fantázianevek térnek vissza. A legjobb visegrádi cukrászdák
falán ínycsiklandó választékként szerepel majd többek között a puncs, a háború, a
csokoládé vagy éppen az elnyomás. Roppant népszerűségnek örvendenek majd
például az igazságtalanság-citrom vagy a puncs-háború párosítások.
Hát ilyen élet lesz nem soká. Ezt a keveset már csak kibírjuk valahogy. Addig meg,
legalább időnként, tarthatnánk efféle Örkény napokat.