Szarka Dóra: Pereg az idő…

Peregnek a napok, a perceg, az évek. Fogy az időm szakadatlan…
Ne fuss, Idő, várj egy percet, hagyd kiélveznem, mi fürgén tovatűnik, véglegesen!
Mi marad csak? – Emlékek a múltról, összképek a voltról.
Emlékeim? – Te magad vagy. Benned van a tett, a szó, a vágy. A lázas öröm és a szorító bánat.
Csakúgy az álom, mely lépésre vár.
Ez az élet: tanulás és változás. Élmények, helyek, társak csak ránk várnak. Általuk nemesedünk,
alakulunk. Majd tovaszállnak.
Mi a fontos? – A lelki gyarapodás.
Rám nehezedik e súlyos teher, ezzel létezni, míg az Idő forog! Az örök változásban stabil maradni,
gyökeret ereszteni, és folyton javulni. – Ez a feladatod.
Hova tovább? – Megyünk tovább.
Mi a végcél? – A haladás.