Szemes F. Borsika: Merengős

Lusta teknősbéka
a szívem.
A tó mélyén
csendben csordogál,
az iszapban
szendereg.
Bágyadtan tekintget felfelé:
a kékségbe fényt ereszt
a messzeség,
remegve hullámzik,
mint északi fény.
Sodródó iszap
betemeti a bánatot.
Puhán fészkelünk,
mint két teknősbéka,
hallgatjuk
a teknősbékaszívverést.
Mellettünk
bambán pislog egy szempár,
elhalacskázik felfelé.
Vajon a fény milyen illatú?
– merengünk.