Szerző: Borbély Zsuzsa 2023. december 12., Papageno
A Déryné Program Barangoló alprogramjának egyik előadása egészen különleges megoldást rejt. A Páternoszter című darab díszletének tervezéséhez a mesterséges intelligencia segítségét vették igénybe az alkotók. Létmányi Attila rendezővel, aki egyben a díszlet megálmodója is arról beszélgettünk, hogyan használható az MI a színház világában, milyen szerepet játszik a Páternoszterben a címbeli tárgy és kinek ajánlja az előadást.
– Miért döntöttetek úgy, hogy MI (mesterséges intelligencia) segítségével tervezitek meg az előadás díszletét?
– Ennek van egy nagyon pragmatikus és prózai oka: gyorsan kellett a díszletterv. Körülbelül fél órámba telt elkészíteni, olyan könnyű megterveztetni ezt a díszletet a mesterséges intelligenciával.
– Ahhoz, hogy ilyen gyors legyen gondolom kellett egyfajta rutin, a technológia ismerete.
– Próbálunk alkalmazkodni ehhez az új világhoz, mi, akik nem a 21. század gyermekei vagyunk. Ennek a keretén belül én már korábban többször kísérleteztem ilyen MI-képalkotással.
Az általam használt program esetében konkrétan lefestettem szóban azt a képet, amit a képzeletemben láttam. Ehhez képest kidobott egy olyan eredményt, ami egyébként nem közelítette meg az általam elképzelteket, valami teljesen más lett. Ez viszont az én előzetes elképzeléseimet is módosította. Tulajdonképpen ugyanúgy működött, mint egy valódi alkotótárssal: én hoztam egy ötletet, ő is hozta a sajátját, és a kettőből egy kompromisszumos harmadik kialakult a végén. Több díszletelemet terveztettem, végül, ami egyedül benne maradt az maga a páternoszter szerkezete. Így alakult ki a végén az a díszletterv, amit a Barangolóban jóváhagytak, ami a darabba bekerült.
– Mik voltak a hívószavak, amiket használtál?
– Most már nem kulcsszavak alapján zajlik a dolog, hanem mondatokat lehet neki írni. Az algoritmus azt is megérti, hogyha árnyalod a képet, ha egészen konkrétan instrukciókat adsz neki.
– Ez egy kicsit úgy hangzik, mint az a játék, amikor valaki néz egy képet, a másik pedig az ő leírása alapján kell, hogy lerajzolja.
– Teljesen arról van szó. Sőt, azt is meg kell neki adni, hogy milyen stílusban csinálja. Ha nem adsz meg stílust, akkor az alapján próbál skatulyázni, amilyen körülményeket lefestesz. A lehetőségek tárháza azt hiszem, hogy végtelen, és kicsit aggasztó is, hogy mikor leszünk teljesen lecserélhetőek.
– A megvalósításához gondolom szükség volt egy szakemberre.
– Az MI csak egy látványtervet készített, de magát a műszaki rajzot, illetve a konkrét kivitelezési terveket Petró György szobrászművész készítette el. Ő egy nagyon izgalmas balassagyarmati alkotó, akivel szintén a korábbi projektek kapcsán ismerkedtünk meg. Ő lehelt életet és furfangot a puszta látványba. Tehát kellett az emberi hozzájárulás.
.
– Ez a díszlet egy működő szerkezet?
– Természetesen nem szereltünk be egy páternosztert a színpadi térbe, de varázsdobozként funkcionál ez a díszlet. Egy négyoldalú, forgatható, igen impozáns méretekkel rendelkező test, aminek különböző felületei és adottságai vannak, funkcionál liftként, koporsóként, vetítőfelületként. Több bejárata és kijárata van és forog. Szóval elég sokrétű dolog.
Miután ennyit beszéltünk a díszletről, avasd be az olvasókat, miről szól a darab!
– Az önpusztító ember lélektanát mutatja be, és azt, hogyan vezet út ebből az elkeseredettségből, kiúttalanságból a feldolgozásig. Hogyan lehetünk képesek megérteni a saját sérelmeinket, traumáinkat és hogyan léphetünk túl rajtuk.
.
– Hogyan kapcsolódik ez a motívum a történethez, a darab mondanivalójához?
– A páternoszter körkörösségében van egy szenvtelenség, egy közönyösség. A világ az egónktól és a szubjektumunktól teljesen függetlenül működik és halad tovább. Annak a kettőssége, hogy minden véget ér és újrakezdődik, az, hogy az élet minden körülmények között megy tovább, az egyszerre elkeserítő és reményteli.
– Miért éppen erre a darabra esett a választásod? Hogy találtad?
– A Déryné Program pályakezdő írók számára indított Barangoló Drámaírói Műhelyének tavalyi nyertesei között volt Solymos Tamás a Páternoszter című darabbal. Én korábbról ismertem őt és átküldte a drámáját. Azon túl, hogy első olvasatra abszolút nem fogtam fel, hogy miről szól egyáltalán a dolog, valamit elindított bennem érzetek szintjén. Nagyon megfogott a líraisága, a költőisége, az epizodikussága és a fragmentális szerkezete.
– Segített, hogy ismered a szerzőt?
– Olyannyira, hogy ő lett aztán a dramaturgunk is, végig aktívan részt vett a próbafolyamatban, a rendezői koncepcióhoz igazítva a szöveget. Lenyűgözött az az alázat, amilyen szabatossággal Tamás kezelte a saját művét az előadás érdekében.
– A Barangoló alprogram támogatásának köszönhetően születhetett meg az előadás. Milyen segítséget kaptatok a próbafolyamat során, valamint kiknek ajánlanád, hogy jelentkezzenek a mentorprogramba?
– A legnagyobb segítség, amit nyújtanak az az, hogy térrel, műszaki személyzettel és természetesen a forrással segítik a munkát. A Dérynében lehetőség van egy olyan professzionális színházi közegben dolgozni, ami független társulatoknak elérhetetlen, vagy közel elérhetetlen, ezért is bíztatnám az alkotókat, hogy vegyék elő a fiókban lapuló ötleteiket, jelentkezzenek a programba és valósítsák meg produkciójukat.
– Szándékod szerint kinek szól a darab?
– Mindenkinek, de ezen felül különösen a fiataloknak, akik kifejezetten szélsőséges amplitúdójú érzelmeket hajlamosak és szoktak megélni. Az előadás azoknak szól, akik szeretnének rápillantást nyerni saját belső konfliktusaik valóságára. Különösen a fiataloknak, az ő érzelmi megéléseik mozgatják és formálják a világot.
– Az öngyilkosság kérdése érzékeny témakör. Mennyire lehet traumatizáló a nézőknek a darab?
– Én azt gondolom, hogy a trauma szükséges az ember életében. Ezen és a konfliktusokon keresztül fejlődik minden, ami él, a konfrontáción keresztül van mozgásban a világ. A páternoszter körkörössége egyszerre elkeserítő és reményteljes. Az élet tőlünk és traumáinktól, eltemetetlen gyászainktól függetlenül, szakadatlanul megy tovább, azonban minden pillanatban ott van az újrakezdés lehetősége is. Ez pedig irgalmat és feloldozást kínál.
Az eredeti interjút a Papageno oldalán olvasható: