“A buborék ebben a jelentésében fenntartja a saját jólétünk és tiszta lelkiismeretünk illúzióját…”
Az interjút Coulibaly Miriam Sékou, a kiállítás kurátora készítette.
Az előző Kelet-Nyugati Alkotóműhely szervezésében megvalósult Hosszú Hétvége összművészeti fesztiválnak 2023. december 1-3. között adott otthont az RS9 Színház. Habár a rendezvény elsősorban színművészeti hangsúllyal bírt, a szervezők mindent megtettek, hogy a művészeti palettát kiszélesítsék. Az összművészet jegyében filmes, irodalmi és zenés programok mellett tematikus workshopokkal, képzőművészeti kiállítással is várták a kreatív szellemű alkotókat és érdeklődőket.
A programsorozat hívószava a „Buborék” volt, melyen keresztül az elhatárolt világok és találkozások egyszerre pillanatnyi és öröklétű szépség-természetét jártuk körbe. A Hosszú Hétvége képzőművészeti pályázata is ezzel a hívószóval és gondolatisággal operálva igyekezett megragadni a törékenység és elmúlás eme szinte gyermeki szimbólumát, és képzőművészeti alkotókkal társulva körbejárni, hogy a buborékok vizuális, művészeti, avagy szociális és társadalmi értelemben mi mindent jelenthetnek: formát, közeget, társadalmi kereteket, elvárásokat, berögzült mintákat, közösségi szerepeket. A Hosszú Hétvége téli képzőművészeti pályázatának nyertese Novák Zoltán lett, aki a következő interjúban mesél művészeti praxisáról és a pályázatban való részvételéről.
Kedves Zoltán köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést erre az interjúra. A Kelet-Nyugati Alkotóműhely kezdeményezésében szervezett képzőművészeti pályázat első helyezetét vitted el A Fiú című alkotásoddal. A hívószó a “buborék” volt, erre reflektáltál megannyi más alkotóval együtt. A nyertes munka egy félig lehajtott fejjel baktató fiút ábrázol, környezete szinte éteri, homogén, de nem egyöntetű fehér háttér előtt. Az alkotás maga egy korong alakú médiumon helyezkedik el, ez már önmagában ad egyfajta áthallásos kapcsolódási pontot a pályázat hívószavával kapcsolatban. Azonban maga a fiú is erős kulturális jegyeket hordoz. Tudnál róla mesélni, hogy mik azok a tudatos és rajtad kívül eső gesztusok, amikkel magára a hívószóra szerettél volna reflektálni?
– Köszönöm az interjút, illetve a szervezőknek a kiállítási lehetőséget, a munkám értékelését. A pályaművem tulajdonképpen kollaboráció egy ismeretlen alkotóval, mivel a kép az utcáról került hozzám, amit módosítottam és recepciót írtam hozzá. A figura kiemelése monokróm, texturált, kontextus nélküli, fehér térbe helyezése blaszfémiának tűnhet, de mentségemre azt hoznám, hogy a megrendítő történet a kép mögött későbbi kutatás eredményeként tárult fel számomra. A buborék tematika valóban egybeesik a tondó formaiságával, azonban az ábrázolt kurd fiú története ennél jóval több jelentést is hordoz. Legmarkánsabb talán az, hogy az európai életformánkból adódóan könnyen elszigeteljük magunkat olyan külső konfliktusoktól, amiket távolinak és a kompetenciánkon kívül esőnek hiszünk. Kontraproduktív lehet, ha félrenézünk, nem veszünk tudomást kisebbségben lévő emberek vallási vagy etnikumi üldöztetéséről. Ez a passzivitás egyfajta buborékot képez, melyet véleményem szerint nem szabad megengednünk magunknak. A buborék ebben a jelentésében fenntartja a saját jólétünk és tiszta lelkiismeretünk illúzióját, a kurdokat viszont még inkább szegregálja.
A nyertes alkotás egy kifejezetten konkrét figurális munka tőled, de az absztrakció sokkal inkább jellemző rád. Általános munkásságodat nézve, úgy tűnik a buborék nem egy tőled távoli fogalmi vagy figurális forma, több alkotásod is rájátszik a különböző texturális közegek összeérésére, többször is előveszed a kör alakú hordozóra való alkotásképzés módszerét, koncentrikus szabályos és szabálytalan formák együttes hatáskeltését. Mi az a metafizikai dinamika, amit általánosságban mindenképp meg szeretnél ragadni?
- Valóban absztrakt művekben gondolkozom, de a pályamunkához hasonlóan jellemző rám, hogy “magyarázatot” fűzök hozzájuk. Például korábban több, konkrét, saját természetével foglalkozó, monokróm táblaképet mutattam be kiállításokon, csak a recepció volt a változó.
Például a Csodakép (2013, olaj, vászon 40 x 45 cm, D17 Galéria / Dobozterek Magán(y)gyűjtemények 2016), ahol egy transzparens plexidobozban bemutatott fehér tábláról azt állítom, hogy nem száradt meg a festék, leírom a felhasznált anyagokat, az alkotás folyamatát, ellenőrizhetetlen állításokkal misztikus kegytárggyá avatom a képet, a magánmitológia fogalmát fejtegetve.
Mi az a, ami kifejezetten jellemző az alkotási folyamatodra?
– Önreflexiókat próbálok képi világgá transzformálni. Az érzelmek absztrakt megfogalmazása foglalkoztat, mint düh, szorongás, szomorúság, tehetetlenség, vagy kiégés. Klasszikus médiumokat használok: olajfesték, vászon, durva ecset, kés. Műveimre jellemző a sötét, borús hangulat, amit a felületek öregítésével, avíttas hatással próbálok elérni.
A kör alapra festett munkáim néhány éve jelentek meg. Ezekben kísérletet teszek a klasszikus reneszánsz, főleg vallási témákat bemutató formátum absztrakt, de a szakrális hatást megtartó képek létrehozására. Azonban a reneszánsz tondóival ellentétben a színeket és a figurákat elhagyva nyers, textúrált felületeket, foltokat, koncentrikus köröket hozok létre. Ezeket a képeket jellemzően tömegben, felhőként installálom, így szándékom szerint létrejöhet közöttük egyfajta kommunikáció, metafizikus kérdésfelvetés.
Az alkotásnak erős kulturális vonatkozásai is vannak, nem keveset nyomoztál, hogy megtudd, milyen kulturális motívumok rejlenek a festményen látható figura ruházatán. Ha jól tudom, személyesebb történetszálra is bukkantál.
– A talált kép hátterét egyáltalán nem ismertem, a figura népviselete volt az egyetlen kiindulópont. A török közeli népviseletet viszonylag könnyű volt belőni, mivel ismerem Kis Mukk meséjét. Etnográfiai értelemben nem végeztem komoly kutatásokat, a munkát egy véletlen elvégezte, amikor Cemil barátom egy techno partiban beazonosította a kurd népviseletet és elmesélte a fiú Aylan Kurdi történetét. Ő volt az a szír menekült kisfiú, akinek a tengerparton megtalált testéről készült fotó bejárta a világot. Ez 2015-ben történt. Tehát a képet kegyeletből festették. Az nem biztos, hogy valaha kiderül az alkotótársam neve, de azt nagyon szeretném hinni, hogy nem azért dobták el a képet, mert a fiú halála manapság már nem aktuális.
Ha jól tudom, a pályázat első helyezettjének járó díj egy részét felajánlottad egy humanitárius szervezetnek. Milyen célra és kiknek juttattad el az elnyert összeget?
– Az összeg felét ajánlottam fel, azt a részét, amely az ismeretlen alkotótársamat illeti. Nem volt lehetőségem megkérdezni tőle, beleegyezik e, hogy módosításokkal, saját nevem alatt, pályázatra nyújtsam be a képet. Ez bizonyosan etikai és szerzői jogi kérdéseket is felvet. Azonban a felajánlást nem a saját lelkiismeretem megnyugtatására tettem, úgy gondolom, ez a történet szerves része, egyfajta keretbe helyezi a művet. A Buborék kiállítás esélyt adott, hogy közönség elé kerüljön Aylan Kurdi esete, a felajánlás reményeim szerint konkrét segítséget is nyújt.
145 USD-t az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatalán (UNHCR) keresztül a háborúk elől menekülő családok megsegítésére fordítottam. A donációt kérésemre a pályázatot kiíró Kelet-Nyugati Alkotóműhely bonyolította le, amiért külön köszönettel tartozok.
A Következő Kelet-Nyugati Hosszú Hétvége 2024. május 31. és június 2. között várja Önöket, szintén az RS9 Színházban. Az előző Buborék felhívás után ezúttal az Együttható fogalma köré épülő, kapcsolatokat és közösségi érzeteket hangsúlyozó művészeti programokkal várja a látogatókat.