-szerepkísérlet kilenc személyre egy felvonásban-

Mikor nevetünk az élő dolgokon? Akkor, ha egy pillanatra elfelejtenek élni, gépies szokások szerint cselekszenek, mechanizmusokká válnak, nem alkalmazkodnak a körülményekhez, különböző helyzetben egyformán cselekszenek.

-tragédia egy felvonásban-

“Nyíltan beszélek: minden istent gyűlölök, mert jót tettem velük, s rosszal fizettek ők.”

Vajon tudattal rendelkező lényként van-e jogunk megmásítani a természet rendjét? És ha ezt megtettük, együtt tudunk-e élni a következményekkel?

Gyászfeldolgozás 90 percben, egy ülésben 

“Mit akar a lelkünk, ha nem ver többé a szívünk? Hol kezdődik az életen túl? Létezik-e szellemvilág? Ha igen, hol? Itt, közöttünk? Felismerhetőek? Lehet-e kapcsolódni láthatatlan erőkhöz, innen alulról, ha elindulunk fölfelé?”

Az elmúlás feltételezi a létezést, és fordítva. Hogy azonban ezen a kölcsönösségen kívül létezik-e bármi, az örök kérdés marad, mert a rendszer részeiként nem szerezhetünk tapasztalatot a rendszeren kívülről.

Előadásunkban a férfi és nő mindenkori kapcsolatát térképezzük fel két hétköznapi történeten keresztül, eltérő perspektívából.
Visniec (román) és Walczak (lengyel) darabjai a mi korunkból szólnak, de örök problematikáról.

Előadásunkkal nem akarunk válaszokat adni, következtetéseket, konklúziókat levonni. A szerelemről, mint időn és téren kívül álló dimenzióról szeretnénk beszélni, az emberi élet értékéről, minőségéről, céljairól ennek a dimenziónak a függvényében.