Égnehéz

“Mikor Baal a föld ölében rothadék, Még ilyen nagy, néma, fakó volt az ég, Ifjú, pőre, rémítő és csodaszép, amint Baal szerette, amíg élt.”

A színpadot az álom dramaturgiája szervezi. Bármikor összeolvadhatnak és szétválhatnak események, alakok és tettek. Zenemű. Koncert, cirkusz, lét-kaleidoszkóp. Agónia. Az előadás középpontja egy halott; egy test, egy bomló hulla, ami valamikor a vízbefúlt lány, az otthagyott gyermek, a közönség és maga Baal.

Pontra vágd!

Az erdélyi férfitáncok történeti feljődése.

Az előadás célja, hogy megismertesse a magyar tánckincs azon részét az emberekkel mely a mindennapokban és a populáris kultúrában nem kap kellő figyelmet.

Felejtő

Előadásunkban a férfi és nő mindenkori kapcsolatát térképezzük fel két hétköznapi történeten keresztül, eltérő perspektívából.
Visniec (román) és Walczak (lengyel) darabjai a mi korunkból szólnak, de örök problematikáról.

Előadásunkkal nem akarunk válaszokat adni, következtetéseket, konklúziókat levonni. A szerelemről, mint időn és téren kívül álló dimenzióról szeretnénk beszélni, az emberi élet értékéről, minőségéről, céljairól ennek a dimenziónak a függvényében.

Örkény István: Tóték

Tóték egy teljesen hétköznapi vidéki család életét élik, a falusi idillt csak a távolban zajló háború árnyékolja be kissé.
Mindenesetre mátraszentannai távlatból a világ gondjai nem is tűnnek olyan borzongatónak.
A községben pedig ott van Tót Lajos, a tűzoltó, aki mindig tudja, mit, hogyan kell csinálni...

Csak arra kell vigyázni, hogy a fronton harcoló fiúnak baja ne essen. Ahhoz pedig arra kell vigyázni, hogy az Őrnagy úrnak jól teljen a pihenés. Ahhoz pedig arra kell vigyázni, hogy ne nézzünk el a feje fölött. Ahhoz pedig arra kell vigyázni, hogy a szemünkbe legyen húzva a sisakunk.
Ja, és persze, hogy mindig legyen elég karton.