“Mikor Baal a föld ölében rothadék, Még ilyen nagy, néma, fakó volt az ég, Ifjú, pőre, rémítő és csodaszép, amint Baal szerette, amíg élt.”

A színpadot az álom dramaturgiája szervezi. Bármikor összeolvadhatnak és szétválhatnak események, alakok és tettek. Zenemű. Koncert, cirkusz, lét-kaleidoszkóp. Agónia. Az előadás középpontja egy halott; egy test, egy bomló hulla, ami valamikor a vízbefúlt lány, az otthagyott gyermek, a közönség és maga Baal.

Tóték egy teljesen hétköznapi vidéki család életét élik, a falusi idillt csak a távolban zajló háború árnyékolja be kissé.
Mindenesetre mátraszentannai távlatból a világ gondjai nem is tűnnek olyan borzongatónak.
A községben pedig ott van Tót Lajos, a tűzoltó, aki mindig tudja, mit, hogyan kell csinálni...

Csak arra kell vigyázni, hogy a fronton harcoló fiúnak baja ne essen. Ahhoz pedig arra kell vigyázni, hogy az Őrnagy úrnak jól teljen a pihenés. Ahhoz pedig arra kell vigyázni, hogy ne nézzünk el a feje fölött. Ahhoz pedig arra kell vigyázni, hogy a szemünkbe legyen húzva a sisakunk.
Ja, és persze, hogy mindig legyen elég karton.

Rendszerek, pártok és ideológiák születnek, élnek és meghalnak.
Vannak akik belépnek, vannak akik kiszállnak, néha akadnak visszatérők is.

Az alkotók egy család kontextusán keresztül próbálják megérteni a minket körülvevő politikai rendszert, és annak működését.

Sütő András: Csillag a máglyán című drámája, Létmányi Attila rendezésében kerül bemutatásra, melyet a Kelet-Nyugati Alkotóműhely tagjai Gaál Attila Csaba és Szabó Sebestyén László színművészekkel kiegészülve adnak elő.